"Feltámadt" a velencei zsidó temető
„Feltámadt” a velencei zsidó temető
A velencei zsidó temető maradványa gyerekkorom óta Velence egyik szégyenfoltja volt. A gazdátlan, szeméttel teledobált kis terület inkább a nemtörődömségre emlékeztetett, mint a múlékonyságra. Idén ősz óta más a helyzet.
A velencei zsidó temető területe a Velencei Református Egyház tulajdonában áll (annak északi sarkában). A XIX. századtól egy ideig oda temetkeztek a velencei zsidó kolónia tagjai. Ennek pontos időtartama nem ismeretes, mert a jelenleg beazonosítható 22 sírkő csak kis töredéke a valamikorinak. A köveket egyszerre pusztította az enyészet, a világháború, a sztrádaépítés és a megemlékező utódok hiánya.
Tavaly a reformátusok kormányzati pénzre pályáztak és forrást nyertek a kis temető rendbetételére. A munka idén tavasztól őszig tartott. Ennek során feltárták és megmentették, amit még lehetett. Tisztelet érte!
2014. október 18-án került sor a temető átadására és ökumenikus megáldására. A megemlékezésen a velencei református közösség Pápai Szabó György tiszteletes vezette tagjai mellett Főtiszteletű Dr Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara dékánja, Burján Zsolt kápolnásnyéki református lelkipásztor, Récsei Norbert atya, főtisztelendő, a velencei katolikus egyház plébánosa vett részt és emlékezett meg az itt nyugvókról.
A megemlékező egyházi vezetők balról jobbra: Pápai Szabó György, Burján Zsolt, Dr Zsengellér József, Récsei Norbert
Az ünnepség végén az egyházi vezetők megáldották a kis sírkertet és kezdetét vette a kétnapos megemlékezés az elhunytakról.
Sokáig kínlódtam, mit írjak le az esemény kapcsán. Végül inkább azt idézem, amit a legfontosabbnak tartok.
Dr Zsengellér egyebek között az alábbiakat mondta:
„Izrael népe számára a halottakra való emlékezés nem halottkultusz, hanem Isten azon szavának megtartása, hogy a névben tovább él az ő viselője. Annak a parancsnak a megtartása, hogy Isten népének minden törzse, minden családja meg kell, hogy maradjon. (…) Ezért is fontos, hogy ma ezek a sírok állnak, a nevek olvashatóak.
De nekünk is, mint keresztény közösségnek, mint akik Isten népének szomorú sorsának bizonyos mértékig – vannak, akik személyesen, vannak, akik már csak a történelem emlékezetében- átélői voltunk, egyfajta kötelességünknek tettünk most eleget, mivel annak idején a keresztény Európa, és ebben Magyarország is végignézte, végigélte, és végigasszisztálta a zsidóság elhurcolását, megölését, a közösségek szétzilálását.
Most örömmel vagyunk itt, és a kiengesztelődés, megengesztelődés pillanatát éljük át, amikor helyreállítjuk ezeket a romokat, megemlékezve azokról, akik még békében hunyhattak el, és megemlékezve azokról, akiket az erőszak az emberi lélek eltorzulása és a gyűlölet hurcolt el innen és fekszenek jelöletlen sírokban és lettek tűznek martaléka, teljesen égő áldozat, Holocaust.”
Leírtam már és biztosan sokszor szóvá teszem újra nagyjából ugyanezt! Nem a zsidóknak, hanem elsősorban magunknak tartozunk élő (!) és halott (bármilyen származású és hitű) földijeink számontartásával, tiszteletével és a sorsunkból való okulással. Aki vallásos, az az istenét is, aki „csak” hisz, az az embertársait – és magát tiszteli ezzel.
* * *
A temető azonosítható halottait Pápai Szabó György az alábbiakban lajstromozta:
Vezetéknév | Keresztnév | Született | Elhunyt | Sírfelirat |
Grosz | Fanny | 1844 | 1880 | Schulteisz Fanny szül Grosz Fanny +1880 (élt 36 évet) |
Gansi | Johanna | 1815 | 1884 | Winterstein Józsefné szül. Gansi Johanna +1884 (élt 69 évet) |
Steiner | Teréz | 1816 | 1886 | Blum Lipótné sz. Steiner Teréz +1886 (élt 70 évet) |
Kell | Katalin | 1826 | 1887 | Schwartz Farkasné szül Kell Katalin +1887 (élt 61 évet) |
Pollák | Berta | 1853 | 1889 | Weisz Jakabné szül. Pollák Berta +1889 (élt 36 évet) |
Steiner | Antal | 1856 | 1895 | Steiner Antal +1895 (élt 39 évet) |
Winterstein | József | 1833 | 1897 | Winterstein József +1897 (élt 64 évet) |
Pollák | Nelli | 1845 | 1899 | Schlegel Ignáczné szül. Pollák Nelli + 1899 (élt 54 évet) |
Steiner | Johanna | 1837 | 1900 | Steiner Johanna +1900 (élt 63 évet) “Mennyie üdvre virradj!” |
Krausz | Zsigmond | 1839 | 1900 | Krausz Zsigmond +1900 (élt 61 évet) |
Fuchs | Ignátz | 1846 | 1900 | Fuchs Ignátz +1900 (élt 54 évet) |
Spät | Sándor | 1861 | 1902 | Szarvasi Spät Sándor +1902 (élt 41 évet) |
Fuchs | Sándor | 1876 | 1902 | Fuchs Sándor +1902 (élt 26 évet) “A bánatos anya és hű testvérek örök gyászára” |
Spät | Róza | 1851 | 1903 | Hauer Ignáczné sz. Spät Róza +1903 (élt 52 évig) |
Steiner | Sándor | 1827 | 1905 | Steiner Sándor +1905 (élt 78 évet) |
Weisz | Rózsa | 1854 | 1906 | Frühzeitig Dávidné szül. Weisz Rózsa +1906 (élt 52 évet) |
Schlegel | Miksa | 1877 | 1909 | Schlegel Miksa +1909 (élt 32 évet) |
Schwartz | Janka | 1855 | 1918 | Fleischmann Manóné szül. Schwartz Janka + 1918 (élt 63 évet) |
Horváth | Éva | 1851 | 1923 | Kis Józsefné szül. Horváth Éva (1851-1923) |
Friedmann | Mór | 1865 | 1923 | Friedmann Mór (1863-1923) |
Klein | Miksa | 1865 | 1924 | Klein Miksa +1924 (élt: 59 évig) |
Kis | József | 1893 | 1932 | Kis József (1893-1932) Drága jó férjem! Elhunytad örök sebet hagyott szívemben” |
Felhívom a figyelmed, hogy a 22 sírkőhöz további 7 máshogyan nem említett családnév tartozik az asszonynevek jóvoltából.
Kupi László Kápolnásnyékről és Velencéről szóló köteteiben, valamint a Fejér Megyei Történeti Évkönyvei (FMTÉ 23. Erdős tanulmány, A zsidók Fejér megyében, FML 4. stb) –forrásuk a Magyarországi Levéltárak Kiadványai – adnak némi támpontot arról a folyamatról, melyben a XVIII. században Lovasberényben és Székesfehérváron előforduló zsidók (kijutva a gazdasági-kulturális gettóból) fokozatosan gazdálkodási és életformát váltottak. Ezzel párhuzamosan a XIX. században nem kevesen cserélték az ortodoxiát neológ zsidóságra itt, nálunk is.
Ez a változás sokak esetében járt költözéssel is, aminek következtében az addig nagyon erős (és ortodox) lovasberényi közösség fogyásnak indult, a neológ kápolnásnyéki pedig fokozatosan gyarapodott.
Azt gyanítom, hogy Velence a maga módján az átmenet egy állomása volt, ami a XIX-XX. század fordulóján lehetett komolyabb hatással a falura.
Többet megér, ezért most csak vázlatosan említek két családnevet a sírokról:
Az egyik Klein Miksáé, akire boltosként (a bolt és kocsma a mai Klein-köz sarkán található orvosi rendelő helyén üzemelt) (Erről kicsit többet itt olvashatsz) és tanyatulajdonosként (Klein –tanya) emlékeztünk. (Klein nénit 1944. június 5-én nagyon sokadmagával Kápolnásnyéken rakták fel a vagonokba a kakastollasok és más helyi pribékek.)
A másik a Spät testvéreké, akik története (meg a deportálások és deportálók) ürügyén már írtam pár bejegyzést „Hagyaték”-címmel a tavasz folyamán).
Hauerné Spät Róza (+ 1903) és „Szarvasi” Spät Sándor (+1902) sírja egymás mellett a temetőben
Ők Szarvasról jöttek, és Székesfehérvár után az 1910-es évekig éltek Velencén, mielőtt Kápolnásnyéken raktak fészket-ameddig lehetett. Nálunk két testvér nyugszik a tizenegyből, Kápolnásnyéken még kettő. Életük és haláluk tanulságos, olvass bele!
* * *
Pápai tiszteletes az ünnepségen említette, többen is lehettünk volna az átadáson, megemlékezésen. Lehet, de ez nagyon mellékes körülmény. Itt valami helyes, jó történt, ami önmagában hordja a jutalmát azoknak, akik megtették, azáltal, hogy megtették. A történetet meg azért írom meg, hogy az is értse, aki nem élte meg!