Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A velencei-tó-parti nyaralókorszak hajnala II.

A velencei tó-parti nyaralókorszak hajnala II : A parcellázások kora (1930-1945)

 

A sorozat első részében sorra vettem mindazokat a körülményeket, amik előkészítették a harmincas években, robbanásszerűen megindult átalakulást, mely mára részben üdülőkörzetté, részben a budapesti agglomeráció alvóvárosává tették a Velencei-tó környékét.

Most az első nagy parcellázási hullámot írom le 1931-39 között, aminek a háború vetett véget. A leírásban kicsit tovább megyek, 1945-ig, hogy a majdani továbbírás korszakhatárát jobban meg lehessen húzni.

hajnal-ii-1.jpg

Az 1930-as ingatlanpiaci cikk a Pesti Naplóban (Nagyításért kattints a képre!)

1930-31. A tömeges parcellázás üzleti hírei először 1930-ban olvashatók a sajtóban. Érdekes módon a Balaton és a Velencei tó területén és egyértelműen a budapesti piacnak szánva. (Nem vág a témába, de ugyanaz a cikk összességében hatvanezer (!) házhely kimérését említi Budapest körzetében.

Várakozásommal ellentétben az első konkrét hirdetés Agárdról jelent meg 1931. június 28-án. 1200 villatelek kimérését írta le a hirdetés 2,5-7 pengő közötti ( válság végi,ugyancsak inflált áron).

hajnal-ii-2.jpg

Az 1931-es, Budapesti Hírlapban megjelent hirdetés

Ugyancsak tervben volt a Baracska (vasútállomás) – Pettend közötti vasútvonal mentén jelentős számú parcella kimérése. Évekig utaztatták a potenciális vevőket Budapestről Baracska-Velence-Gárdony –megállókkal az ott kapható, változatos áru telkek megtekintésére.   

hajnalii-3.jpg 

 A baracskai telekmérés hirdetése a Budapesti Hírlap 1931. augusztus 2-i számában

Pár nappal később, ugyancsak a Budapesti Hírlap adott számot arról, hogy Agárdon 1931. augusztus 9-én megnyílt a (cikk szerint) a Velencei-tó  legmodernebb strandja.

                                      hajnalii-4.jpg                                                                

Az első komoly, Velencei-tavi turistatérképről szóló cikk

A lap szeptember 4-i száma adott hírt a tó első komoly turistatérképének kiadásáról. A kétpengős áru térkép elég részletes és mai szemmel örvendetesen pontos képet ad(ott) az akkor folyó beépítések egy részéről. Szerepelnek rajta a Nádasdy-birtok kimérései és még hiányzik róla a Velence-Gárdony területét érintők. Jelentősége, hogy a hírekben szereplő strandok pontos helyzete látszik rajta, ideértve például a Hajdu strand helyét. Segítségével jelentősen könnyíthető ez az időutazás.

hajnal-ii-5.jpg

Az 1931-es, „kétpengős” térkép kicsinyített képe (Nagyításért kattints a képre!)

Decemberben már az említett ingyenes buszos programmal hirdették a Déli vasút vonalán folyó parcellázások helyszíneit Baracskától Gárdonyig. A hirdetés érdekessége két információ. Villanyvilágításról van benne szó, és részletfizetési lehetőségről.

hajnal-ii-6.jpg

Az 1931. decemberi „ingyenbuszos” hirdetés

Farkasné Éva néni úgy emlékszik, a szervezők bankokat vontak be a marketing és finanszírozási folyamatokba. Éva néni emlékezete szerint a Magyar-Holland Bank is résztvett az eladás könnyítésében, de más bankok neve is említésre került a cikkekben.

A változatos, differenciált telekár, a professzionális marketing, a hitelezés módszeres előkészítése idézi a tömeges eladás addig általam nem olvasott módszerét ebben az eladási kampányban. A telekméret és ár lehetővé tette, hogy viszonylag szegény ember is szerény telekhez jusson a víztől nem túl messze.

hajnal-ii-7.jpg

Hitelt is felajánló hirdetés 1932-ből

1932. A korabeli sajtóban a csapból is a telekmérés reklámja csordogált. 1932 nyarán kezdték kimérni a vasút és a tó közötti, vizesedésre hajlamos területet (még gyerekkoromban is az volt). Ez a terület már 3 pengős négyszögölártól elérhető volt.

Nekem 1932-ből van meg a Színházi Életben közölt reklám-térképvázlat a Velence-Gárdony közötti telkekről. Minden valószínűség szerint ennél hamarabb kezdődött az eladási kampány. Az újságban közölt anyag nagyon hasonló a korábban ismertetettekhez. Mai tudásom szerint eleinte a budapesti irodában, személyes jelentkezéssel lehetett a hirdetés szórólapos változatához hozzájutni.

hajnal-ii-8.jpg

Velence-gárdonyi parcella- hirdetés a Színházi Élet egy 1932-es számában (Nagyításért kattints a képre!)

A hirdetés egy változatát Kárpáti Miklós már a kilencvenes években publikálta:

hajnal-ii-9.jpg

Ugyanennek a hirdetésnek egy későbbi változata. A mindkét hirdetésen közölt parcellák kitöltése közötti különbség esetleg a megtörtént vételekre utalhat. Míg a korábbinak gondolt hirdetésen a velencei strand mellett még nem látszanak parcellák, ezen már vannak. Ráadásul Farkas Józsefné Éva néni visszaemlékezéseiből tudható, hogy a vasút és az országút közötti parcellákat később kezdték el árulni. (forrás: Kárpáti Mikós –nekem mindenesetre Csordás Lajos mérnök-újságíró-GÉM- mutatta meg a rajzot) (Nagyításért kattints a képre!)

hajnal-ii-10.jpg

A szórólap kinagyított részlete. Ha nem tévedtem bele, Gárdony és Velence között kb. 1454 parcellát mértek ki. Persze, ha mindez csak korabeli propaganda, e számnak nincs túl nagy jelentősége. (Nagyításért kattints a képre!)

Az 1931-es sajtóból, a szórólapokból és az 1933-as, Kertészeti Lapok-ban publikált terjeszkedési adatok az alábbiak:

 

Parcellázva 1931

Parcella eladva 1933

Nyaraló

Agárd fürdőtelep

1200

600

86

Gárdony

?

300

30

Velencefürdő

1454 esetleg Gárdonnyal együtt?

100

10

Baracska

?

?

?

Ebből az alábbi következtetések vonhatók le (illetve megjegyzések tehetők hozzá):

Először is az adatokkal kapcsolatban elkél az óvatosság. Minden információnál felvetődik a közvetett reklám szándéka, és nincs módom azt ellenőrizni.

Másodszor: Baracskán a jelzett helyen, a vasút és Pettend között ma sincs nyoma a valamikori parcelláknak vagy építéseknek. Az a kezdeményezés valószínűleg hamvába holt. Baracska helytörténete (itt most éppen Degré Alajos 1970-es Baracska-monográfiájára gondolok) megemlékezett Dreher Antal birtokának részleges parcellázási kísérletéről. Abban azt írta le Degré, hogy a föld annyira vizenyős volt, hogy arra lehetetlen volt építeni. (A hirdetésen látható terület amúgy a Váli völgy, ma is nagyon nedves hely, furcsa kísérlet volt azt kiparcellázni.)

Harmadszor: Farkasné Éva néni szerint 5-6 év alatt nagyjából elfogytak a velencefürdői telkek az autóútig, onnantól kezdték az út és a vasút közötti területet értékesíteni. Ha hihető lenne – legalább nagyságrendileg- a szórólapokra rajzolt parcellaszám, akkor 1450 körüli parcellában gondolkodhattak összesen, amiből addigra 1100-1200 kelt el. Reálisabb azonban ennél kevesebbel, a meghirdetett 1454 2/3-ával számolni, ami kb. 970 parcella. A háborúig-sokkal lassabb tempóban még további-3-400 fő fogyhatott, nyilván alkalmibb áron.

hajnal-ii-11.jpg

Agárdi partmente-fotó a Népszava hirdetésében 1934-ből (Nagyításért kattints a képre!)

A parcellázás másik végén az előbb kezdő Agárdi Nádasdy örökösök és megbízottaik sokkal jobban kezdtek. Néhány jelből arra következtetek, hogy vagy bővítették a parcellázott kört Dinnyés felé, vagy valamiért mégis több terület maradt meg a kampány végén. Az elhúzódással kapcsolatos vélekedésem okáról kicsit később írok.

hajnal-ii-12.jpg

” Cuki” hír-a helyi „vizipamlag” (Nagyításért kattints a képre!)

1934-35-re a hirdetések szerkezete kissé átalakult. Már nem csábítottak buszos-vonatos túrákra. Társaságok alakultak viszont a maradék parcellák értékesítésére. Az egyik neve: „Gárdony-Velencei Parcellázó KFT”, és 1935-ben alapult 30.000, aranypengő törzstőkével a budapesti Dorottya u.6. alatt. Ügyvezetői Popper Ödön és Felledi Ödön voltak.

hajnal-ii-13.jpg

kép: Agárdi parcellahirdetés 1935-ből (Nagyításért kattints a képre!)

Több telekhirdetés jelent meg Agárdról, míg Velence-Gárdonyról alig.

hajnal-ii-14.jpg

A „Cigánybáró”-film híre a korabeli sajtóban

Társasági „hírek” születtek a tó környékéről, és az 1931-es „Új rokon” mellett egy német film, a Cigánybáró (Zigeunerbaron-UFA) is itt készült állítólag, 1935-ben. (A filmet megnéztem, egy rövid, tavi jelenetet leszámítva még ráfogni sem tudnám, hogy itt készült.) Hírnek mindenesetre elment rólunk!

hajnal-ii-15.jpg

1935-ös Népszava nyereményhirdetés Agárdról (Nagyításért kattints a képre!)

A marketing egy új lépése, amikor a velencei telek megjelenik a nyereménylistákon. Nekem 1934-től 37-ig lett meg a Népszavában, mely az újság új előfizetői között sorsolt ki a varrógéptől az agárdi telekig bezárólagosan nyereményeket.

hajnal-ii-16.jpg

A Pesti Hírlap a Balatoni út (ez az út a mai 7-es út, és a tó déli partján vezet(ett) átadása előtti, pocsék utakra és rossz autókra visszavezethető közlekedési káoszról tájékoztatott 1935. elején.

A fejlesztés persze, nem állt meg. 1934-ben átadták a (mai) Velencei vasútállomást. 1935-ben pedig az új, aszfaltozott balatoni utat, mely csökkentette valamivel a tó és a Balaton felé kialakult forgalmi dugókat. 1938. –tól szakaszosan átadták a Budapest-Székesfehérvár-vasútvonal második vágányát.

hajnal-ii-17.jpg

kép: A második sínpár egy részének átadásáról szóló hír a korabeli sajtóból (Nagyításért kattints a képre!)

Háborús évek:

1939-től megritkultak a tóról szóló hírek. Voltak persze, hirdetések. Turistautakat is szerveztek ide, de az embereket más feladatok foglalkoztatták – egyre inkább mások.

A telkeken kisebb-nagyobb házacskákat építettek, a fák felnőttek. A szűkösség idején egyre több üdülő kísérletezett szükségletei megtermelésével-köztük Farkasné Éva néni szülei is.

A közvetlen háborús harcok a nyaralókat alaposan megviselték. A harcok konkrétan a nyaralóövezetben zajlottak a leghosszabb ideig. Az 1945-ös üdülői kárfelmérések és panaszlevelek levelezése részben előkerült. Az üdülők többségét kifosztották, az építőanyagot részben elhordták.

A nemrég elkészült „Balatoni utat” a háború során módszeresen, 50 méterenként felrobbantották. A főjegyzői jelentésekből tudható, hogy e mellett még részben el is aknásították a környezetét.

Így jött el a háború vége a lassú talpraállással.

 

Források:

-Kupi László: Város volt, város lett Velence, 2004. digitális változat

- Erdős-Farkas-Kállay: Gárdony története –Gárdony, 1983. (fellelhető: Fejér Megyei Levéltár- a kiadvány szerzői az intézmény akkori munkatársai voltak)

- Degré Alajos: Baracska története (FML-1970.)

- Arcanum Tudásbázis

- Farkas Józsefné Éva néni emlékezete