Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fehér Árpád: XVII-XVIII. századi térképek Hondiustól La Feuille-ig (1611-1747)

2014.04.02

XVII-XVIII. századi térképek Hondiustól La Feuille-ig (1611-1747)

 

Gyűjtötte: Fehér Árpád

2013

 

A XVII. század témánk (Velence története) szempontjából kevés újat hozott a térképek terén. E közben külföldön a térképészet fokozatosan magasabb színvonalúvá vált. Megjelentek a világatlaszok, egyre több szerepet kapott a funkcionalitás.

danckerts1.jpg

 

 

 

 

 

Magyarországról a hivatkozott kb. százötven évben  legalább 25 alaposabb, és  számos kevéssé részletes munka jelent meg.  Ezek apropója ismét a hadászat, ezen belül is a török erők kiűzésének aktualitása, illetve annak sikerén érzett öröm. Talán az változtathat ezen a képen, ha módom lesz hozzáférni az ELTE Könyvtár Hevenesy gyűjteményében, kéziratban esetleg fennmaradt megyetérképhez. A térképek esetében-úgy tűnik- a magyar szerzők törekedtek mélyebb részletezésre.

 

Megjegyzés: A jelen bejegyzésben hivatkozott térképek többsége Plihál Katalin többször alapul vett könyvének, a „Magyarország legszebb térképei”-nek CD mellékletén megfelelő minőségben megtalálható. Mivel feltehető, hogy a bejegyzést olvasók többsége számára e könyv nem hozzáférhető, olyan térkép-forrásokat kerestem, ami a WEB-en is megtekinthetők. E miatt a térkép-linkek minősége néha alacsony. Mégis, jobb így, mint sehogy!

A 27 vizsgált térképből  21 említi Velencét. (Mivel a szerzők többsége jó eséllyel a közelében sem járt a tónak, ebből messzemenő következtetést még nem lehet levonni.) 11 alkalommal Csákvárt, 3-3 alkalommal Lovasberényt és Pátkát.

Figyelemre méltó, hogy az 1709-18 közötti időszak térképei -6 ilyet vizsgáltam- egy eset kivételével nem említik Velencét. Tekintettel a Kupi László –féle „Város volt, város lett” –könyv (Velence, 2004.)  elnéptelenedésre vonatkozó oldalaira (i.m: 33-35), ez a momentum inkább alátámasztja az ott írtakat.

Ugyanakkor más helytörténetek tapasztalatai relativizálják mind az összeírásokon, mind a térképészeten alapuló következtetések súlyát.  (Hajdu)Hadház település dikális jegyzékeinek és dézsmajegyzékeinekösszehasonlítása arra enged következtetni, hogy az időszak számbavételei felületesek lehettek.  Komolyabb és egymást támogató kutatási információ kell az elnéptelenedésre vonatkozóan, mind annak esetleges időszakát, mind az okait illetően. Tisztázandó, hogy milyen szervezettség alapján számított az adott község létezőnek és milyen határtól tekintették „pusztának”, vagy „deserta”-nak, elhagyott településnek.

Tény, ami tény: 1709 és 18 között Velence „eltűnt” a térképekről, míg Lovasberény és Pátka feltűnt rajtuk, még ha szórványosan is.

A térképek kiadásának dátuma  és  szerzői:

1611:     Hondius

1626:     John Speed

1650:     Johannes Hoffmann

1657:     Theodor Danckerts

1663:     Václav Hollár

1664:     Willem Janszoon Blaeu

1664:     Georg Franz Hoffmann

1684:     Martin Stier

1684:     Nicola Berey

1686:     Vignola Cantelli

1687:     Nicolaus Visscher

1688:     Frederik de Vit

1688:     Vincenzo Coronelli

1690:     Peter Schenk

1696:     Nicolaes Visscher

1700:     Johann Ulrych Bieberger

1705:     Pierre Mortier

1709:     Johann Christopher Müller

1710:     de Ram

1715:     George Wildey

1716:     Christoph Weigel

1717:     Peter Schenk

1717:     ismeretlen, címe: L1Isle,G.de (forrás: HM/OSZK)

1718:     Georg Matthaus Seutter

1720:     Johann Baptist Homann

1725:     John Senex

1737:     Gottfried Jacob Haupt

1747:     La Feuille

Bár a lista térképeinek funkciója  jól láthatóan eltér egymástól, információtartalmuk Velence helytörténete szempontjából továbbra is  inkább áttételes. Annyit mondanak „Velence település (helye biztosan) létezik.”

Velük befejeződik egy korszak Magyarország ábrázolásában.

Mikoviny Sámuellel pedig egy új fejezet kezdődik.