Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fehér Árpád: XVII. századi, még nem említett térképek

2014.04.02

XVI. századi, még nem említett térképek

 

Gyűjtötte: Fehér Árpád

www.velenceblog.hu

2013

 


XVI. századi, még nem említett térképek

 

Velencét a XVI. században legalább 16 térkép említi.

Lázár (1526-valójában kb 1514.) és Zündt (1567.) térképét korábban, már külön bejegyzésben értékeltem a téma szempontjából.

További források:

1553:     Vavassore

1554:     Lazius (országtérkép)

1557:     Lazius (Dunántúl)

1559:     Duchetti

1559:     Orlandi

1559:     Ligorio

1566:     Angielus (Angielini)

1566:     Zenoi

1567:     Lafreri

1578:     Zsámboky János  (Sambucus)

1595:     Mercator

1595:     de Jode

1595:     Fundanus

1596:     de Bry

A térképek közös sajátja, hogy hadiövezetről készültek. Szembetűnően csökkent  a részletgazdagságuk-legalábbis a településnevek tekintetében.

Ezek a térképek mai szóval inkább diplomáciai és/vagy haditudósításoknak tekintendők, és megint csak másodlagosan mai értelemben vett térképnek.

Ebből a perspektívából Velence település –tavastól- elhanyagolható részlet, hisz a térképkészítők a hadászatilag jelentősebb események helyszíneit, vagy katonai objektumokat igyekeztek megörökíteni, Velence pedig nem volt az!

Innen nézve érdekes, hogy a 16 térképből  az erődítéssel rendelkező Csákvár 9 említést kapott, Börgönd  7-et, Pákozd 7-et , Velence 15-öt.

Zsámbokyig (12 térkép)  a település-említések nagyon hasonlóak, és Lázár térképének említéseit követik.  feltehető, hogy a rajzolók munkájukban jelentős mértékben Lázár térképét használták fel.

Onnantól a másolatokra építő magyarázat már gyengébb lábakon áll. Feltehető, hogy Velencéből, mint Mátyás-korában már létező mezővárosból- megmaradt annyi, hogy felszínes említést tegyenek róla.

Hogy pontosan mennyi volt ez a maradék, arra a korabeli népességösszeírások adataiból lehet majd következtetni.

Velence szempontjából külön említést érdemel Nicolaus Fundanus teológus és filozófus Rómában közreadott térképe)

Általános szempontból azért, mert a térkép története jól bemutatja a szerző(k) jellemző indítékait!

A körülményekről Plihál Katalin így ír:

„E térkép megjelenése idején, 1595-ben, hosszú tárgyalássorozat  eredményeképpen végre törökellenes szövetség kovácsolódott Prágában Báthory Zsigmond (1572-1613) erdélyi fejedelem és I. Rudolf magyar és cseh király között. 1595 október 29-én Báthory fényes győzelmet aratott az al-dunai Gyurgyevónál, és felcsillant annak lehetősége, hogy az Oszmán Birodalom kiszorítható Európa szívéből. …

E térkép bal felső sarkában a Spanyol Királyság teljes címere kapott helyet, melyet a tartományok zászlói körítenek és az Indiák (amerikai gyarmatok) koronája ékít. Nem csoda, mert a szerző művét a jobb alsó kartusban a Vatikánba delegált spanyol követnek, Antonio de Cardonának ajánlja, aki mint a katolikus király szentszéki követe, szívén kell viselje a keresztény fejedelemség harcát a szörnyű zsarnokság-az oszmán törökség- ellen.

…Szembeötlő a részletek kidolgozásának ötletessége, a szabad terek élővé tétele. Ugyanakkor vélelmezzük, hogy e térképét a szerző Alexander Mair Augsburgban 1594-ben kiadott munkájáról másolta.”

(Plihál Katalin: Magyarország legszebb térképei 1528-1895, 37.o. Kossuth- OSZK 2009.)

fundanus11.jpg

 

 

 

 

 

 

A szerkesztő megjegyzése mindehhez: A spanyol birodalom ekkoriban- az Újvilág kirablása révén- Európa “gazdag nagybácsikájának” számított. A “szegény rokonoknak” sokat számított volna a tőkeerős spanyolok támogatása akkoriban!

Konkrétan Velence szempontjából  az az izgalmas, hogy a tóábrázolás egy újabb változata (újabb, eltérő formájú „maszat”)  tűnik fel térképén.