Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Jeles napi népszokások Velencén

2014.01.23

 

JELES NAPI NÉPSZOKÁSOK VELENCÉN

 

Gyűjtötték:

 

Bakonyi Eszter

Székesfehérvár, Teleki Blanka Gimnázium 8. oszt.

Székesfehérvár, Tolna u. 6.

 

Rodler Klára

Székesfehérvár, Sziget Utcai Általános Iskola 8. oszt.

Székesfehérvár, Sziget u. 49.


 

Dolgozatunk témájául a Velence jeles napi népszokásait választottuk. Munkánkat nagymértékben nehezítette az, hogy Velence napjainkban egyre inkább üdülőközponttá vált. Ennek ellenére azért sikerült olyan idős velencei embereket találnunk, akik a háború elmesélése után rátértek az általunk feltett kérdések megválaszolására.

A velencei lakosság vallási tekintetben két részre oszlik: római katolikusokra és reformátusokra. Dolgozatunk az egyházi naptár időrendi sorrendjében mutatja be az egyes jeles napi népszokásokat.

Kezdjük tehát november 11.-ével, azaz Márton nappal.

A Márton napi időjárási hiedelmek az akkor kisütött liba csontjának elszíneződésében mutatkoztak meg. Ha ez a melle csont fehér volt, akkor havas és enyhe, ha vörösesbarna sütés után, akkor hideg tél, ha a mellcsont eleje fehér, akkor a tél eleje, ha a vége fehér, akkor a tél vége lesz hideg.

 

Katalin nap (november 25.)

Katalin napján figyelték az időjárást, ha esős idő volt, akkor úgy tapasztalták, hogy karácsonykor fagyott, ha hideg idő volt, akkor karácsonyra megenyhült. Ezt a megfigyelést tükrözi az alábbi mondóka:

Ha Katalin kopog

 Karácsony locsog.

Ezen a napon a faluban táncos összejövetelt, Katalin-bált rendeztek. Ide a falu fiatalsága gyűlt össze, és ki-ki maga vitte az elfogyasztandó ételt, italt. Ezért ezt a bált batyubálnak is nevezték.

 

Advent

Advent idején már megkezdődtek a karácsonyi előkészületek. Ez az adventi koszorú készítésében mutatkozott meg.  A háború után, illetve 5-6-éve jött újra divatba. Régebben a papok készítették és a templomban az oltár egyik felén, a sekrestyénél helyezték el, ezt a koszorút nem csak templomi, hanem otthoni használatra is elkészítették. A rajta lévő négy gyertya közül az elsőt karácsony előtt négy héttel, vasárnap gyújtották meg. A karácsony közeledtével minden vasárnap újabb gyertyát gyújtottak meg. Advent idején minden reggel hat órára hajnali misére jártak a Római katolikusok. Az adventi időszakban egy-egy utca idős asszonyai minden este más-más háznál gyűltek össze imádkozni. Adventben több jeles naphoz kapcsolódó szokásról hallottunk.

 

Borbála napján (december 4.) az eladó lányok gyümölcsfaágat törtek, a szobában vízbe helyezték, karácsonyig figyelték, hogy kivirágzik-e. Ha igen, akkor úgy vélték, hogy a következő évben férjhez mennek.

 

Miklós nap (december 6.)

A gyerekek kedvence ez a nap, mivel ezen a napon a szülők beöltöztek Mikulásnak. Ez az öltözet piros lepedőből, bundasapkából, csizmából és hófehér szakállból állt. A „Kriszkindli” /Heiden Ferenc közlése/ a jó gyereknek diót, almát, mogyorót, csokoládét, cukorkát rak az ablakban elhelyezett, kitisztított csizmába vagy cipőbe. A rossz gyerekeket virgáccsal „jutalmazza”. Miklós nap és karácsony között már a karácsonyi előkészületek folytak.

 

Luca nap (december 13.)

Luca napján kezdik el készíteni a tizenhárom fajta fából készülő Luca széket. Melyet az éjféli misén és az  útkereszteződésben  használtak a boszorkányok felismeréséhez, de ezen szék segítséget nyújtott a jövendőbeli meglátásához is. Luca napjára ébredve sokan a megszokottól eltérő helyen találták meg kapujukat, szekerüket. Ezeket a fiatal legények mozdították el valódi helyükről. Az asszonyoknak ezen a napon nem szabadott varrniuk, mert azzal a tyúkok fenekét is bevarrták volna. Ezen a napon az ólomöntés is szokás volt a lányok körében. Hideg vízbe ólmot öntöttek, és amilyen betűre formálódott, olyan betűvel kezdődik jövendőbelijének keresztneve. A lányok azonban más úton is megtudhatták jövendőbelijük nevét. Tizenhárom cédulát raktak a párnájuk alá, mindegyik nap egyet kihúztak és eltépték karácsonyig. Amelyik név megmaradt, olyan nevű lesz az élete párja. Az egyedülálló asszonyokat pedig olyan módon csúfolták ki, hogy pelyvát hintettek az udvarba. Luca napján szokás volt még az is, hogy a legények házról-házra jártak egy „Luca Luca kitty kotty” kezdetű mondókát mondogatva, amelynek teljes szövegére adatközlőnk nem emlékezett.

 

Karácsony (december 24-25-26.)

A karácsonyi üdvözlőlapok szokásban voltak már a háború előtt is. Üdvözlőlapot ismerősöknek, családtagoknak és rokonoknak küldtek.

Karácsony vigíliáján a karácsonyfát a szülők díszítették fel. A gyerekek úgy tudták, hogy a Jézuska hozza a fát az ajándékokkal együtt. Fa tetején csengő található, a szülők rázták meg, ezzel nyitották meg a szentestét. A fán a csengőn kívül saját készítésű díszek, ezüst- és aranypapírba csomagolt diók is megtalálhatók voltak. Az asszonyok takarítottak, illetve ők sütötték, főzték az ünnepi vacsorát.  Az asztal alá szalmát tettek a célból, hogy a kis Jézus oda hajtsa le a fejét. Más házaknál, más családok szénát tettek az asztal alá, bele pedig vöröshagymát, fokhagymát, kukoricát, búzát és almát, hogy a következő évben az embereknek és az állatoknak egyaránt meglegyen a betevő falat. A karácsonykor látott légy azt jelentette, hogy a jövő évben gazdagság lesz. A fa alá egy egész kenyeret helyeztek el az ajándékokon kívül, hogy a jövő évi kenyér bőséges legyen.

Az ünnepi asztalt fehér, finom, pamutos vászonból készült díszes damasztabrosszal terítették le.  Az asztalt fenyőágak és meggyújtott gyertyák díszítették (adventi koszorú). Az ünnepi vacsora minden egyes helyen más és más, a leggyakoribbak: hal tartármártással, mákos guba, töltött káposzta, karácsonyi alma mézzel és diós - mákos bejgli.

Vacsora után a faluban a papok által betanított betlehemi játékokat, énekeket adták elő a felső tagozatos iskolások. Ők fehér lepelben, díszes sapkában (csákóban) voltak, kezükben csörgős bot. Először elénekelték a Mennyből az angyalt, aztán búcsúzóul a következő éneket:

Pásztorok induljunk

Jézus a mi urunk

Adja a Szent Áldását

Nyújtsa Szent Koronáját

E házra, urára

Boldogságot kívánunk utoljára.

Ezért az előadásért jutalmul süteményt, almát, cukrot és pénzt kaptak. (Ez a pénz az egyház kezébe került, akik ezt az összeget a szegény gyerekek ajándékozására fordították.)  A betlehemezés után a család elment az éjféli misére. 

Karácsony másnapján a faluban karácsonyi bált rendeztek. Az asszonyok vitték az enni- és innivalót.

Karácsony után a következő jeles nap szilveszter volt.

A szilvesztert régen is úgy ünnepelték, mint most. Éjfélig szórakoztak és mulattak az emberek, virslit és kocsonyát ettek, majd a Himnusz eléneklése után házi készítésű borral kívántak egymásnak boldog új évet.

A Luca napján említett ólomöntés ezen a napon is divat volt.

Újév napjához többfajta hiedelem is fűződött. Ebédre általában lencseleves vagy lencsefőzelék volt a célból, hogy az elkövetkezendő évben gazdagság legyen. Az asszonyoknak nem szabadott a házból kifele söpörniük, mert azzal a szerencsét is kisöpörték volna. Igyekeztek azon lenni, hogy az első nap jól sikerüljön, mert akkor az egész év ilyen jó lesz.

 

Vízkereszt (január 6.)

Ekkor a karácsonyfa leszedése került sorra.

 

Balázs nap (február 3.)

Ezen a napon az emberek vizet és gyertyát szenteltettek a pappal. A vízben a gyermekeket fürdetik meg, hogy egészségesek legyenek. A szentelt gyertyát pedig a gyermekek torkához tették, hogy betegségük megszűnjön.

 

Mátyás nap (február 24.)

Ekkor időjárással kapcsolatos hiedelmekre tettünk szert kutatásaink során. Ha hideg van, közel az olvadás, ha meleg van, újból hideg lesz.

„Jégtörő Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál.”

Megolvasztja, megtöri a jeget, ha nem talál jeget, akkor faggyal köszönt be.

 

Farsang

Farsangkor a faluban batyubál volt lovas felvonulással és jelmezbállal egybekötve. A bál hasonlított a Katalin-bálhoz, azzal a különbséggel, hogy itt jelmezben szerepeltek az emberek és fánkot ettek. A legkülönfélébb jelmezek voltak, pl. cigányasszony, barnamedve …

 

Húsvét

Húsvétot megelőző nagyhéten minden este vagy reggel istentiszteletet tartanak a templomban. Nagypénteken itt is, mint mindenhol, szigorú böjtöt tartanak. Az asszonyok a tojásokat nagyszombaton már tojásfestékkel, hagymalevéllel előre megfestik. Jellegzetes díszítőmintát nem alkalmaznak. Húsvét hétfőn a legények vödörrel, szódásüveggel, esetleg kölnivel locsolni mentek. A lányok viszonzásként tojásokat, süteményt, likőrt, bort adnak.

Kedden történik a lánylocsolás, melyen a hétfő ellentételeként a lányok locsolják meg a fiúkat.

Húsvétkor jellegzetes étel a sonka és a tojás. A gyermekek ilyenkor ajándékot kapnak, ami kis apróságokból, csokiból és cukorból áll.

Locsoláskor a fiúk a következő verseket mondták:

1.      Ma van Húsvét napja

Második hajnala

Locsolkodni jár az ifjak tábora

Keljetek fel lányok

Cifra nyoszolyából

Adjátok a hímest

Piros kasitából

Mert ha nem adjátok

Vízipuskám készen

Meglocsollak szépen.

 

2.      Ajtó mellett állok

Piros tojást látok

Ha nem kapok belőle

Nem jövök el jövőre.

 

 

Pünkösd

Pünkösd vasárnap reggelére a legények a kiválasztott lány kapuja elé májusfát állítottak. Ezeket krepp papírral díszítették. A falu központjában, a nagykocsma előtt a  legnagyobb májusfa  állt, melyen a krepp papíron kívül üvegeket is kötöztek.


Péter – Pál nap (június 29.)

A búza gyökere felszakad, és el lehet kezdeni az aratást.


 

Adatközlők


1) Szabó Imre

Velence, 1909.11.02.

Velence, Viola u. 4.

római katolikus

 

2) Kassai György

Székesfehérvár, 1922.04.08. (Velencére költözött 1972-ben)

Velence, Cseresznye u. 5.

római katolikus

 

3) Csernyi Etelka

Velence, 1944.03.02.

Velence, Viola u. 5.

római katolikus

 

4) Bányai Józsefné

Velence, 1920.09.12.

Velence, Fő u. 86.

református

 

5) Lengyel Lajos

Abaújszántó , 1920 (Velencére költözött 1946-ban)

Velence, Iskola u. 4.

református

 

6) Heiden Ferenc

Székesfehérvár, 1939 (Velencére költözött 1947ben)

Velence, Jókai u. 9.

római katolikus

 

7) Miklós Józsefné

Pap Julianna

Dinnyés, 1920.01.30. (Velencére költözött 1938-ban)

Velence, Fő u. 64.

római katolikus

 

8) Tóth Lajos

Velence, 1926.04.16.

Velence, Fő u. 51.

református

 

9) Balogh Dezső

Szabolcs-Szatmár megye, 1930.06.19. (Velencére költözött 1952-ben)

Velence, Akácfa u. 20.

református

 

10) dr. Bögi Károlyné

Edelényi Erzsébet

Sopronlövő, 1919.03.13. (Velencére költözött 1946-ban)

Velence, Iskola u. 41.

evangélikus

11) Mike Lajosné

Sárbogárd, 1933.11.26. (Velencére költözött 1944-ben)

Velence, Cseresznye u. 3.

római katolikus

 

12) Bognár Eszter

Velence, 1924.07.18.

Velence, Solt köz 19.

református

 

13) Bédi Józsefné

Csordás Ilona

Csány, 1930.11.23.

Velence, Gyümölcs u. 11.

római katolikus

 

14) Bognár Ferencné

Nagy Erzsébet

1933.02.25.

Velence, Zárt u. 7.

református

 

15) Erdélyi Jánosné

Horváth Ilona

1933.10.28.

Velence, Vasút u. 21.

római katolikus

 

16) Szórádi András

1928.

Velence, Fő u. 62.

református

 

17) Benkő Józsefné

Muharos Julianna

1938.12.26.

Velence, Iskola u. 7.

római katolikus