Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Népi gyermekjátékok Velencén

2014.01.23

 

NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK VELENCÉN

 

 

 

 

Gyűjtötték:

 

Darufalvi Szilvia

Budapest, Patrona Hungariae Gimnázium 4. oszt.

Ráckeresztúr, Szabadság tér 21/A

 

Sevella Erzsébet

Székesfehérvár, Hunyadi Mátyás Közgazdasági Szakközépiskola 4. oszt.

Ráckeresztúr, Arany János u. 26.

 

Zsadon Anna

Székesfehérvár, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola

Székesfehérvár, Velinszky u. 14.

 

Zsadon Zsófia

Székesfehérvár, József Attila Gimnázium

Székesfehérvár, Székesfehérvár, Velinszky u. 14.


 

Velence a Velencei-tó partján fekvő kis település. Az egész falu életére hatással volt a tó közelsége. Ma már kiépült üdülőközpont. Gyűjtésünkben nehézségeket okozott, hogy az őslakosság részben elköltözött, részben zárkózottá vált. Kutatómunkánk során azonban sok értékes adatra tettünk szert.

Dolgozatunk témájául a népi gyermekjátékokat választottuk. A gyermekélet központjában mindig is a játék állt. A játék, amelyben a gyermek a valós élet eseményeit képezi le a saját világába.

Kb. 12 éves koráig számított igazán gyermeknek valaki. Ebben a korban sokaknak már dolgozniuk kellett a család megélhetésének biztosítása végett. A szerencsésebbek a hat elemi elvégzése után két ismétlő osztályt járhattak ki. Ez a jobb módban élők kiváltsága volt.

Velencén négy iskola működött: egy katolikus, egy református és az 1936-ban alapított Együttműködő Állami Általános Iskola. A közeli tanyai iskolák sorra beolvadtak ezekbe a nagyobb iskolákba. Az iskola is jó lehetőséget nyújtott a gyerekeknek a játékra.

Anyagunkat a következő módon rendszereztük:

-          körjátékok

-          népszokásokhoz kapcsolódó játékok

-          tárgykészítő játékok

-          ügyességi és erőjátékok

-          sportszerű népi játékok

A körjátékok általában kisebb-nagyobb lányok szabadban játszott játékai voltak. A körjáték lényege az énekléssel egybekötött helyváltoztatás, párcsere.

Velencén talán a leggyakrabban a ma is ismert körjátékokat játszották. Ilyen volt a „Körben áll egy kislányka…”, a „Nyuszi ül a fűben…”, a „Bújj, bújj zöld ág…”. E dalokat nem kívánjuk részletezni, hiszen inkább a jövő néprajzkutatóit érdekli majd. Viszont találtunk egy kevésbé ismert körjátékot:

„Beültettem kiskertemet a tavasszal,

Rózsa, szegfű, liliom és rezedával.

Ki is nyíltak sorra mind,

El szeretném adni mind,

De most mindjárt.

Én megveszem virágodat, ha eladod.

Ha az árát te magad is nem sokallod.

Versenyfutás az ára,

Uccu, nézzünk utána,

De most mindjárt.”

 

A gyerekek kört alkotnak. Egy kislány a körön belül, egy pedig a körön kívül helyezkedik el. Amikor az „én megveszem…” kezdetű sorhoz érnek, a körből a kezek alatt kibújik a belső leány, és megpróbálja utolérni a körön kívül lévőt. Miután sikerült elfognia, az elfogott választ egy másik lányt, aki a következő játékban a körön kívül fog állni.

A jeles napokhoz fűződő népszokásokban is szerepet kaptak a gyerekek. Például a lucázásnál, Szent Miklós napján, illetve betlehemezéskor.

A hosszú téli estéken alkalom nyílt a gyerekek számára játékok készítésére. Ezek alapanyagát mindig a természet adta. Felhasználták a kukoricacsutkát, kukoricaszárat, a gesztenyét és a krumplit, és itt Velencén különösen a nádat. A gesztenyéből fapálcikák segítségével állatkákat, emberfigurákat készítettek. A krumplit is hasonló módon használták fel. (1. ábra)

A kukorica a játékbabák alapanyaga volt. A csutkájából készítették a baba testét, ruháját a kukorica szárából és gyakran kezet és lábat is formáltak drótból. (2. ábra)

Babákat persze nem csak kukoricából, hanem maradék anyagokból is készítettek, sokszor szalmával tömték kis. (3. ábra)

Nemcsak lányok készítettek játékokat, hanem fiúk is.

Egy jellegzetes fiú játék a papírsárkány készítése és eregetése.

A papírsárkány alapanyagai: a nád, melyből a vázat készítették, erre csirizzel (ez lisztből és vízből állt) hólyagpapírt erősítettek. A sárkány farkát színes szalagokkal díszítették, a testére pedig szemeket festettek. (4. ábra)

A nádat nem csak sárkány készítésére használták, hanem sípot is faragtak belőle. Elkészítési módja: kivájták a nád puha belsejét és egy rövid pecket illesztettek az egyik végébe, ha belefújtak, éles, sípoló hangot adott. (5. ábra)

Mivel a tó környéke vizenyős, lápos terület volt, a gyerekek szívesen használtak gólyalábat, melyet lécből készítettek és zsineggel erősítették a lábukhoz. Hogy biztonságosan közlekedjenek, támasztóbottal segítették a járásukat. (6. ábra)

A játékok egy újabb csoportja az ügyességi, illetve sport jellegű játékok. Részben az előző csoporthoz kapcsolódik a következő játék, a kerékhajtás. Ugyanis ezt is maguk készítették: egy küllő nélküli biciklikereket egy hosszabb vas- vagy farúddal hajtottak.

Közkedvelt játék volt a fiúk körében a pilinckázás. A pilincka elkészítéséhez szükségeltetik egy körülbelül 10 cm hosszú kemény fa, melynek mindkét végét kihegyezik. A játékhoz kell egy úgynevezett ütő, mely egy fél méteres léc volt. A pilinckázás lényege, hogy a kezdő játékos az ütővel egy kőre helyezett pilincka egyik végére üt. Ennek hatására a pilincka a levegőbe repül. Ekkor egy újabb, már vízszintes irányú ütéssel továbbították. A játékos célja, hogy minél távolabbra üsse a pilinckát. De ha nem tudja továbbítani a levegőben, akkor egy másik társának kellett átadnia az ütés jogát.

Még egy jellegzetes játék a snúrozás. A játékosok a kezdőponttól meghatározott távolságra vonalat húznak a földön, amelyet egy pénzérmével kell megcélozni. A pénzdarabot egy kő szélére helyezik, és innét pöccintik el. Akinek a legközelebb esik a vonalhoz a pénze, az a győztes.

A snúrozáshoz hasonló játék a golyózás. Itt a vonal helyett egy lyukat ásnak a földbe, amelybe agyaggolyókat kell belegurítani. A játék lényege, hogy aki beletalált a golyóval a lyukba az megkapta azt. Ha öt darab összegyűlt belőle, ajándékot kapott. Az ajándék változó volt.

Az előző két játékot utcán vagy udvarban, de mindenképpen szabadban játszották, hasonlóan egy másik játékhoz, a sántikához. A sántika formája eltérő lehetett. Földbe karcolt négyzetek alkották a játékot. A négyzeteket sokszor megszámozták, és különböző szabályok szerint kellett rajtuk páros, illetve fél lábon végigugrálni. Előfordult, hogy csigavonalban helyezkedtek el a négyzetek. (7. ábra)

Télen, különösen itt a Velencei-tó környékén nagy hagyománya volt a „jeges” sportoknak, mint a korcsolyázás, fakutyázás. A korcsolyát fából készítették és bőrrel vagy madzaggal erősítették a lábhoz. (8. ábra)

Tavasszal és nyáron, a virágnyílás idején a lányok kedvenc elfoglaltsága a koszorúfonás volt. A koszorúfonáshoz a rét összes virágát felhasználták. Például a gyermekláncfűt, kamillát. (9. ábra)

A praktikumot előtérbe állító parasztembert egész életén át végigkísérték a játékos gyermeki múlt emlékei. Mind a lányok, mind a fiúk az életben később betöltött szerepüknek megfelelő játékokat kerestek, készítettek.

A babázás a későbbi anyaság, a fiúk ügyességi- és erőjátékai a ház körül dolgozó, falusi ember életének előfutárai voltak. Ezek a szokások áttevődtek a XX. század második felének modern életvitelébe is.

Talán kitartóbb keresgélés, kutatás során gazdagabb anyagra tehettünk volna szert, de az idő rövidsége és az itt élő, visszahúzódó emberek viselkedése miatt erőnkből ennyi futotta.


 

Adatközlők

 

Jeges József

1903.07.26.

Velence, Szél u. 11.

katolikus

 

Nagy Mihály

1927.09.21.

Velence, Cseresznye u. 31.

katolikus

 

Szabó Imre

Velence, 1909.11.02.

Velence, Viola u. 4.

katolikus

 

Csernyi Etelka

Velence, 1944.03.02.

Velence, Viola u. 5.

katolikus

 

Szórádi András

1928.

Velence, Fő u. 62.

református

 

Tóth Lajos

Velence, 1926.04.16.

Velence, Fő u. 51.

református

 

Bognár Eszter

Velence, 1924.07.18.

Velence, Solt köz 19.

református

 

Bányai Józsefné

Velence, 1920.09.12.

Velence, Fő u. 86.

református