Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Népi táplálkozás Velencén

2011.12.03

NÉPI  TÁPLÁLKOZÁS VELENCÉN

Gyűjtötte :

Bán  Tímea Székesfehérvár, Teleki Blanka  Gimnázium

Nagy  Réka  Székesfehérvár, Kereskedelmi  és  Vendéglátóipari Szakközépiskola

1992.

 

A  Fejér  megyei  Velencén 1992 nyarán végeztünk  néprajzi gyűjtést.

Dolgozatunkban hagyományos ételeikről  lesz  szó, melyeket ünnepélyes  és hétköznapi alkalmak szerint  csoportosítottunk. A  hétköznapi ételeket ma  már csak   az  idősebbek  készítik  el, a  fiatalok  „ósdinak, elavultnak” tartják.

Ezzel  szemben az ünnepi  ételek  nagy  része ma is  ugyanúgy készül.

Ilyen  példánk : a  gulyásleves, a töltött káposzta és a  fánk,  amit  nagy előszeretettel  fogyasztanak.

Velence  étkezési  szokásaiban  legjellemzőbb  a  kelt  tészta  volt, illetve  a  minden  háznál megtalálható aprósütemények. Az  ételekkel kapcsolatos hiedelmek Velencén  elég  szegényesnek  bizonyultak.

A  következőkben a jeles napok ételeit ismertetjük.

 

KARÁCSONY

A  karácsony   előtti   napon,  böjti  ételeket  ettek, melyek  a  következőkből  álltak: 

- bableves, hús nélkül

- mákos  tészta

- diós és mákos kalács

Az  éjféli  mise  után  megszűnt  a  böjt, ekkor  kerülhetett  sor  az ünnepi  vacsorára: töltött  káposzta húsgombóccal,  halászlé  és  kalács.

 

A  legtöbb családnál akkor vágtak disznót, így készülhetett  el akkorra a  hurka  és  a  kolbász.

A  karácsonyfára    szív  és  halacska  formájú linzereket  akasztottak.

Velencére is  jellemző volt az a szokás, hogy  karácsony éjjelén egy hagymát   tizenkét  részre   szeltek és  mindegyiket   elkeresztelték  egy-egy hónapnak, majd  sót  szórtak  a  szeletekre. Amelyik  megolvadt, az  a  hónap  lesz  esős  a  következő  évben.


SZILVESZTER

Ezen az estén a hurka, a kolbász, sonka, sült malac és a kocsonya került az asztalra.

Újév napjára babot,  illetve lencsét készítettek, hogy  a babona szerint sok  aprópénzt  hozzon  a  házhoz.

Az   újévi   köszöntőket   sonkával, szalonnával  és pogácsával  kínálták.


VÍZKERESZT

A katolikus  vallás  szerint a  templomban  vizet  szenteltek, amit  beteg  emberek és  állatok  gyógyítására használtak  fel.

 

HÚSVÉT

Nagypénteken  tartották  a  nagyböjtöt.  Ekkor nem ettek és  a  nagyhéten  is  csak  egyszer  volt  szabad   jóllakni.  Rántott  levest  és tejberizst  fogyasztottak.

Nagyszombaton,  a  feltámadási körmenet után került az asztalra  a  húsvéti  sonka és a töltött  tojás szépen, díszesen elrendezve. Még aznap megfestették a húsvéti  tojásokat, ki  krepp  papírral,  ki  hagymalével.

A  húsvéti  mise  után az  ünnepi  fogás  a  következőkből állt:

fasírozott, töltött  hús és  rántott  csirke.

 

ARATÁS

Az aratás végeztével a gazdaasszony fánkot  és kalácsot sütött, ebédre meghívták a  napszámosokat is. Ekkor ették a zöldborsó levest, valamint a pogácsát és a  fánkot.


SZENT  ISTVÁN BÚCSÚ

AUGUSZTUS  20.

A velenceiek ezt  tartották a  legnagyobb  ünnepüknek.  Már napokkal  előtte elkezdődött  a  készülődés:  

-          kitakarították  a  házakat

-          lemeszelték a falakat

-          az  utcafrontot  rendbehozták.

Az ünnep reggeli misével kezdődött, majd  a pap  megszentelte a sátrakat, ahol  többek  között  szent  képeket  is  árultak. Szűkebb  családi  körben  zajlott   az  ebéd,  ami   húslevesből,  rántott  húsból, pörköltből ,  nokedliből, sült    kacsából állt. Édességnek linzert, rétest  és  fánkot  fogyasztottak.


SZÜRET

Már  kora  reggel  nagy  volt  a  nyüzsgés  a  házaknál.   A  háziasszonyok

vesszőkosarakba  tették  a  szüretelőknek a  pogácsát  és  a  fasírozottat,   szépen elrendezve. A szüreti ebédre  elkészült  a  friss  kenyér, a  birkagulyás,  a  sült  kacsa  és  a  bukta. A leszüretelt termésből mindenki  kapott egy  vödörrel. A  hegyőrt minden  házban  szívesen  látták  vendégül.

 

LUCA  NAP


A  Luca  napi  szokásokra csak  egy  adatközlőnk emlékezett,  miszerint  pogácsát  dobtak  a  vízbe,  és    megböködték  a  tyúkokat,  hogy  jobban  tojjanak.


NÉVNAP

Régen inkább a névnapokat, mint a születésnapokat tartották. Ez is azonban  családonként  változott. Ilyenkor  összejött  a szűkebb  családi  kör és  ebédre  húslevest, rántott  húst és  apró süteményeket fogyasztottak.

 

A  JELES NAPOKRÓL MOST  TÉRJÜNK  ÁT  AZ  EMBERI ÉLET   FORDULÓIHOZ KAPCSOLÓDÓ ÉTELEK  RÉSZLETEZÉSÉRE.

 

SZÜLETÉS

A szülés után a kismama 1 hétig nem kelhetett fel  az  ágyból, mert még  túl  gyengének  tartották. Ezért  a  leendő  keresztmamák  vitték  az  úgynevezett  komatálakat,  főleg  csirkével  megpakolva.

 

LAKODALOM

A lakodalomban általában szakácsnő főzött. Már reggel 8 óráig el kellett készülnie  a  fasírozottnak, rántott  húsnak.  Délután  3  órára  összegyűlt  a  násznép. A  templomi  esküvő  után  az  udvaron álló  sátrakban  már 100-150 ember  is összejött.

 A  lakodalom  hangulatához  fontos  volt  a  cigányzene. Első  fogás:  Tyúkhúsleves, gulyás leves, töltött  csirke, rántott csirke rizzsel,  pörkölt (disznó és csirke vegyesen ) nokedlivel.  Az asztali  terítésnél, az  egy  tálban elhelyezett ételek  négy  személy  részére  voltak  elegendőek. Ez  lehetett   akár  leves, vagy  akár  pecsenyés  tál.

Az  ételek  mellé  kiegészítőnek káposzta- uborka  és  fejes salátákat adtak.

A sós  és  édes  apró  süteményeket még  a  vendégek  érkezése  előtt  elhelyezték  az  asztalokon. A  vacsora  után  krémes  süteményekkel  és  tortákkal  kínálták  a  násznépet.

Éjfél után szolgálták fel  a korhely levest (savanyú  káposzta leves) és a  székelykáposztát,  valamint  a  töltött  káposztát.  Aki  tehette,  vőfélyt  fogadott  a  hangulat  javítására.

Híres  vőfély:  Heiden  Ferenc

 

HALOTTI  TOR

A  halotti  torra  nem  volt  jellemző  a  nagy  lakmározás   Velencén.

Szokásként maradt meg egy-két háznál, hogy temetés után az étkezés alkalmával, egy-egy  falatot  dobtak  a  földre  az  elhunyt  emlékére.

 

A HÉTKÖZNAPI  ÉLET SZOKÁSAIBÓL  SOROLUNK  FEL MOST  NÉHÁNYAT :

 

DISZNÓTOR

A  disznó  leölése  után  reggelire  hagymás  vért  sütöttek, majd 10  órakor  megkezdődött  a  májsütés, a  hurka  és  a  kolbász  töltése.

Régen  a  hurkába  kukoricadarát  töltöttek, ma  már  a  rizses  hurka  a  jellemző. Még  ebédre   elkészült  a  toros kása, ami  főtt  húsból,  kukoricából  és törött  borsból  állt.  Vacsorára  a  húsleves,  a  sült  kolbász készült, a főtt  húshoz pedig  reszelt  tormát  vagy  káposztát  tálaltak. A  munka  végeztével  tele  hassal  is szívesen  ültek  le  borozni.

 

KENYÉRSÜTÉS

A  kenyérsütés  minden családnál  nagyon  jellemző  volt. Adatközlőink  színesen mesélték  el  a  kenyérkészítés  menetét.

Élesztő  híján  a  megmaradt  kovászt  kevés  liszttel  összegyúrva a  napon  hagyták  száradni,  majd  beáztatták,  megfőzött  krumplival  összekeverték és  belekeverték  a  kenyér  tésztájába. A  kovász  7-8 óráig  állt.

Sós vizet   melegítettek  kb. 30  C  fokra,   a  kenyeret  megdagasztották.

 

15-20 percig, amíg  el nem  vált  a kézfejtől  a  tésztája. Belisztezték és kb. 1 órát pihentették. Majd  újra   átgyúrták a  kelt  tésztát és  konyharuhába  csavarva   szakajtó  kosárba  tették. ­­A  szakajtókosarat rozs csomószálakból  fonták    kerek,  vagy  ovális  formára.

Betették a kemencébe és egy  óra, illetve  másfél  óra  sütés után  vették ki. Volt, aki  kalácsot  és  kuglófot   is sütött a   kenyérrel  együtt.

A  kenyérsütés  eszközei:

   fateknő,  szita,  kovászfa, kovászkeverő,   sütőlapát,  konyharuha, szakajtó-kosár.

Minden háznál megtalálható volt  a  kemence. A kemence alja  sok kis tört  cserép és  üvegdarabokból  állt, 5 - 10  cm   magasan. Erre  egy  sor  tégla, majd  a  boltíves  rész  épült. Egy-egy  sütés  alkalmával  4-5    kéve  kukoricaszárral melegítették  be  a  kemencét. Egy  kenyér  4   kg-os  volt.

Egy  zsák  lisztből   kb.  70  db    kenyér  készült.

 

LEKVÁRFŐZÉS

Csak  nagyon  érett  gyümölcsöket  tettek  el,  tartósítószerek  nélkül.

Barack,  eper, szamóca, bodza  lekvárokat  cukorral,  a   szilvát  pedig  cukor nélkül főzték  be. Állandó kevergetés  mellett  hat-hét óra  alatt   sűrűre főzték, majd  száraz  dunsztot  alkalmaztak ( párnák,  takarók  közé  rakva,  lassan  hagyták  kihűlni.)


TEJTERMÉKEK

Házilag  készült  a   vaj  és  a  túró  is. A  vajkészítéshez  az  aludt tejről  szedték  le a tejszínt,  köpülőbe  öntötték,  majd  a  köpülés után átöntötték hideg  vizes  edénybe (kivéve az írót, ami az alján maradt) és kis idő  múlva  megszilárdult. Majd edényben  vagy ruhában formálták  ki.

A  vajkészítés  eszközei: köpülő, sajtár, sajtgyúró-tál, túróteknő, tejmerő, gomolya-nyomó, sajtnyomó, sajtfüstölő  kosár, sajt  és vajformázó minta.

Az  úgynevezett  „gyűjtögető  életmódból” nem  sokan éltek. Főleg  Sukoró területén  élő  emberek  ettek   gombát, például:  csiperkét, tapló  gombát (ami  a  kidőlt  fákon  volt  található.)

Az  erdei  gyümölcsök  közül   előszeretettel  fogyasztották  a  vadribizlit, aminek  fekete  vagy  sárga  termése  volt, a   naspolyát,  amit  ősszel  szedtek  le, ha  már  az  első  fagytól  megbarnult (édeskés  húsú, apró  sárga  magú  gyümölcs).

 A hegyoldalban  sok szamóca  és  csipkebogyó  volt.

Jellemző volt az útifüvek, gyógyfüvek szedése is. A bodza, illetve a kamilla  virágából  gyógyteákat készítettek,  köhögés,  vagy más  betegség  ellen.

 

Régen sok  velencei  élt  halászatból. Szinte  minden  módosabb  háznál került  az  asztalra  hal. A  halászok eladásra  szánták  a  kifogott  halakat.

 

 

KÜLÖNLEGES RECEPTEK


·        Puffancs:

     hosszúkás  kelt  tészta, paprikás  zsírral  megöntözve 

                

·        Krumplikása:

összetört  krumplihoz  egy  kis  liszt, és  zsírban   pirított  hagyma a  tetejére

 

·        Lisztes  terc:

a  lisztet  zsemleszínűre  pirítják,  hozzá   egy  csipet  só,  egy  kevés  forró  víz,  erre öntötték    a   forró  zsírt és  aludttejjel, vagy krumpli lével öntötték  fel.


·        Pempő:

Pirított  cukor,   kevés  liszttel  elkeverve és  tejjel  felöntve.

 

·        Tejestormás:

egy  kis  tej, liszt  és  vaníliás cukor.

 

·        Piszláng:

csírás  rozs és  búza  ugyanannyi  mennyiségben  ledarálva,  vízben  megmosva, egy kis  liszttel megszórjuk, és kemencében  megsütjük.

 

·        Pampuska:

akácfa  virágos   palacsinta

 

·        Trapacska:

A  krumplit megszórjuk liszttel és  káposztát  meg túrót  keverünk  bele


·        Kalács:

Zsír,  cukor, só, tej, tojás, liszt.

Fajtái:   fonott,  foszlós és  kürtőskalács

 

ADATKÖZLŐK:



Tóth  Lászlóné

 

Éder  Vilmosné Ágota Julianna

 

Hajdu  Ferencné  Héder  Katalin

 

Bányai  Józsefné

 

Bognár  Eszter

 

Kónya  Lászlóné  Hajdu  Zsuzsanna

 

Miklós Józsefné Pap  Julianna