Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Személyes megkeresés: Mike Lajos

2011.03.27

 

EGYÉNI   MEGKERESÉS

 

MIKE   LAJOS   SZÜL. 1926 VELENCE

Lakik: Velence Cseresznye utca 3

 

 

1930-1944-ig  Újpesten élt,  ekkor  jött vissza  Velencére.1946-ban már  dolgozott az  akkori Községházán. A  háború  miatt  44  helyett  1947-májusában   tette  le   az  érettségit.

1947  nyarán  aratáskor  Géjó Pali bácsi  erőteljes  unszolására  végleg beállt a  községházára dolgozni. Egyebek  mellett  cukor  és  lisztjegyeket adott  ki  az  embereknek. 1947-48-ban

300  Ft  alatt  volt  a  fizetése a Nádüzemnél  600  Ft-ot  ajánlottak, 48-tól  ott  dolgozott. 

A  magyar  vidéken 1945  előtt a  falusi  kereskedelmet a     „Hangya  Szövetkezet”  névvel Országos  hálózatú  kereskedelmi  társaság  bonyolította  le. Ennek  utódjaként  1949-ben

Alakultak  meg  általában  a „   Földműves  Szövetkezetek.” 

Később „Általános  Fogyasztási és  értékesítési  Szövetkezet”  azaz  rövidített   nevén 

„ÁFÉSZ” –nek  nevezték,  napjainkban  is  így  hívják.

 

A Velencei-tó  körül  élők     összefogtak,   megalakították  a  Velencei-tó környéke

 

Fogyasztási  Szövetkezetet.  (Melléklet: Mike  Lajosné eredeti  igazolvány 1953-ból) 

 

Működési  területe: Zámoly    Pátka,   Lovasberény   Csala, Pákozs,    Sukoró,   

Nadap,  Velence, Pázmánd, Gyúró,  Tordas,  Kajászó,  Martonvásár,  Baracska

Pettend,   Roboz, Kápolnásnyék, Gárdony,   Agárd,  Dinnyés,  Börgönd,

Seregélyes  és  Zichiujfalu.

A régi  „Hangya  tagokat  „ írták  át „ (  léptették  be  )  ebbe  a  Szövetkezetbe.

Az  akkori  politikának  ez  megfelelt. 50  Ft  volt  a  belépési  díj. (  ez  az akkori

Átlagkereset  kb.  50  %-a  volt.

Emlékezetem  szerint:  Kovács  Pali,  ifj.  Tóbíró  Nagy  Károly ,  meg     Dömsödi

András   voltak  a   vezetői.  (Szódás  Dömsödi,  aki  sánta  lábú  volt )

Mike  Lajos  volt  a  pénztáros  1948-vagy  49-től

 

                                                       -2-

 

Velencén  a  Hangya  üzlete  volt  az   első  ÁFÉSZ- bolt, a  Katolikus  templom  mellett,

A  mai  „Vitorlás  fogadó”  helyén.  Nyúlné  volt  az  egyetlen  alkalmazott.

A    utcai  (ma  orvosi  rendelő)  helyén volt  egy  bolt,   ( a Klein  zsidó  háza  volt

régen,  akiket  deportáltak  a  háború  alatt,  nem  élték  túl). Régebben  Molnár  Marciék kocsmát  vittek  ott.

Ennek  keretében  volt  gabonakereskedő   a velencei   illetőségű   Füredi  Imre.

Ő  már  háború  előtt is  ezzel  foglalkozott.

Hangyál  Józsi  (Jojó)  ott  tanulta  a  szakmát  az  ÁFÉSZ – nél. Testvérével, Hangyál

Misivel  együtt  Cserny  Tanító  Úréknál  éltek,  háború  után  ők  nevelték a  fiúkat.

Minden  kereskedő  saját  maga  vette  meg az  áruját      -ahol  tudta.

Az  ÁFÉSZ  minden  tagjának  vásárlási  visszatérítés  járt. Eleinte  könyvecskébe 

írta  a  boltos   minden  vásárlás  összegét.  Később  műanyag  „ zsetonokat 

gyűjtöttek  az  emberek  bizonyos limit  után  visszaválthatták.

Minden  ÁFÉSZ   tagnak  visszatérítés  járt  az  éves  vásárlása   arányában

A  mindenkori  kereskedelmi  helyzetnek  megfelelően  variálták  ezt  a  tagi

juttatást.  

Újtelepen  Bús  bácsi  dolgozott   az  élelmiszer  oldalon, a  Pusztaszabolcsi  úton 

volt  az  üzlet,  bal  ajtón  élelmiszert árultak,  a jobb oldali  ajtón iparcikk  bolt  volt,

messze  a  környéken  nem  volt  ilyen. Bermann  bácsi  volt  az  eladó.

1958-ban   az  Iskola  u  és  Pusztaszabolcsi  út  sarkán  megépült  egy   „korszerű”

új  élelmiszerbolt.  Amelyet  azután  kibérelt  és  vezetett  Háry  János. Az 1998-as

évekig.  A  boltot  a  Martonvásári Építőipari  és  Szolgáltató  Vállalat   építette.

1964-ben  meghalt  (Mike  Lajos  Édesapja)  Mike  Jenő.  Aki   1964-ig  volt  az

 

                                                               -3-

ÁFÉSZ  ügyvezető  igazgatója         

 

A  LIDÓ-t  Füredi  Imre  építette., 1957-58-ban. Ekkor  meg  is  nyitotta,  Cukrászda  volt.

Tőle  vette  meg  az  ÁFÉSZ (vagy  államosították?)

A  Fürediék  családi  háza  is  bele  lett építve a  mostaniba.  Molnár  Julika  boltja  is  volt   

A Füredi  házban.Később  hentesüzlet  is  volt.

Mozik  Velencén   Kiss  Gyula (Gyasza) és  Kiss  Istvánné   1943ban  fönn  a  „faluban”

Árpád  mozi  néven  üzemeltette  keskenyfilmes  moziját. (Mayer  Margit,    Török  Margit,

És  Török  Eszter  tulajdona  volt  az  épület.

1947-ben  a  Fürediék  magtárában   folytatta  Kiss  István  ( gépész  volt)

Dudás  Nagy  Sanyi  árulta  a  jegyeket. Ekkor  már  az  ÁFÉSZ-é  volt,    ide  számoltak  el

A  pénzbevétellel.

A  kertmozi   (később)   a  Fejér  Megyei  Moziüzemi  Vállalaté  volt, Nagy  György 

(felesége  Szőke  Erzsi  Pöte)  volt  a  gépész. Télen  Ők  moziztak  a Nádüzem 

kultúrhelyiségében,

 

Később  Mike  Lajos  volt  a  gépész-üzemvezető Fürediék  kocsmája  a  sarkon  üzemelt.  A  Halászok  építettek  hozzá

 (Vasutas )  Horváth  Gyuláné   (Vida  Kati )  takarított, Szakács 

Jánosné  volt  a  Jegykezelő

 

Ő  hozta  kerekes  kiskocsin  a    vasútállomásról   a  filmeket   amikor  megküldte   a  vonattal

A  Moziüzemi  Vállalat.  Keskenyfilmes  mozi  volt.

A  mozi  helyén  volt  később  a  Cukrászda.

 

Halászcsárda   A Fürediék  kocsmája  a  sarkon  üzemelt.  A  Halászok  építettek  hozzá    

 

Ott  laktak  a  Fürediék  is.  A  halászok  megvették  a  kocsmát,  és  hozzáépítéssel

Kibővítették.  Igy  nyithatott  meg  a  híres  HALÁSZCSÁRDA.  Dolgozói:

Tátrai Laci, Tóth  Vilmosné  Géjó  Eszti,  Szudi  Pista  Dvorszki  Rózsi     néni volt a 

Konyhán. 

                                                            -4-

Vörös  Elek  és  híres  (+  4  Fős)  cigányzenekara  szolgáltatta  a    hangulatot.

Vörös  Elek  unokája,   2009-ben  is  a  100 tagú  cigányzenekar   cimbalmosa

 

Mikéné  Marika  néni, 1950-től  volt  az  iskolakonyhán  1988-as  nyugdíjazásáig.

Nagyon  szerette  a  gyerekeket. Sokan  már  őszülő  halántékkal  is  emlegetik  finom  ételeit.

És  a  sok  repetát. ( Siposné  3  gyermeke  járt  oda,   a  nagyobbik  mindig  kért  pogácsát  a 

2  kisebbnek  is.)  És  Marika  néni   adott,  amíg  csak  volt  a  tálban

Emlékszem,  Tátrai  Laciék  csoportja  volt  az  első  napközis   csoport.

Adatai: Mike  Lajosné  sz. Vida Mária   1933  

Lakik:  Velence  Cseresznye  u.  3.

 

Az  ORSZÁGOS  NÁDGAZDASÁGI NEMZETI VÁLLALAT    1948  ELŐTT  ALAKULT  MEG.    (A  szocialista  államosítás  alatt )

 

 A  velencei  Üzemegység  volt  a  leggazdaságosabb. Az  egész  ország  területén

kezelésbe  kapta  a  nádat.

Üzemegységei: Velence,   Keszthely,  Fertőszentmiklós,  Baja,  Tiszántúl,  Szeged.

 

Az  üzemegységek rendelkeztek  vezetővel, adminisztratív  állománnyal,  könyveléssel.

 

Feldolgozták  a  nádat:  kévenádnak  (termőnád,  exportnád)

                                      Nádszövetet  készítettek  belőle

                                      Nádlemezt  készítettek  kézi  géppel

                                 1949-ben   gépi  présgéppel. (Soroksárról  vagy Dunaharasztiból hozták)

-A  nádat  aratás  után  osztályozták   (Kézi  erővel,  szálanként)

„ ágyásokba „ rakták, alját összeverték,  szálanként  kihúzták  a  hosszúakat

240 cm  hosszú   ( export  nád,  ezt  új  kévébe  kötötték  és  letetejezték)

                           (a tetejezés kézi  mozgatású vágóval történt, nehéz  fizikai munka  volt

                           ifj. Galambos  György  nyaranta /általános iskolásként /ott  dolgozott, mesélte, hogy sok  kígyó bújt  elő a nádból)

220 cm  hosszú:  termőnád

200 cm  hosszú: Nádszövet

 

Velencén,  az  államosítás  után  a Pirkner & Czettner vállalat  üzeme  helyén  alakult meg.

A Pirkner  és  Czettner cég  magyar  magánvállalat volt, a svéd golyóscsapágy vezérképviselete és a Halda  írógépgyár  vezérképviselete  volt .

Pirkner  úr  a  gyár  területén  (a  mai  orvosi  ügyelet )  lakott,  egy  kislánya  volt.

Az  államosítás  után  rövid  ideig  iskola  is  volt  itt. (1946-ban                                                      

Szállóige  volt,  hogy   a  Velencei –tó  körül  2x aratnak

Nyáron gabonát---    télen  meg  nádat

 

JÉGVEREM:

 

Fürediéknél  volt  egy  bent  az  udvarban, Tuba  József  hentesüzleténél is  volt.

Horváth  Dánieléknél is  volt, de  községi jégveremre  nem  emlékszem.

Jégvágás  menete: A veremtulajdonos szólt  4-5 fuvarosnak, + 10  embernek,a  tóból  kivágták 

a  jégdarabokat,  fagerendákon   csónakból  kihúzták  a  partra, csáklyákkal felrakták  a  kocsikra,  és

sietősen  a veremhez  vitték. ( Minimum  1  arasznyi  vastag jég esetén)

1 m hosszú  csíkokat  vágtak. A verem  szájánál  2-3  darabra  törték, bent, aki  befért, 

aprította. Nem  maradhatott  levegő  közte. „Betörték”  újra  összefagyott  verem  méretűvé.

Ebből  vágtak  megfelelő  darabokat és  vitték  nyáron    a  jégszekrénybe. Ott  újra 

összetörték,  hogy  egybefagyjon.

Jégszekrény  régen:   =  fa  láda, lemezzel  bélelve, sarkában  hely  a  jégnek.

 

ÁFÉSZ  MA

 

Agárdon  a  Gázszer  irodaházát  megvették  Szabó  úrék,  a  központ  létszáma

erősen  lecsökkent, ide  befértek,  és  így  feleslegessé  vélt  a nagy  irodaház. 

Nem  tudták  értékesíteni,  egy ép.  Vállalkozó  lakásokat  alakít belőle,  az  irodaház  árát  az 

értékesítés  után  fizeti.

A  Velencei –tó  körüli  üzletek  meg  vannak,   valamennyi  bérbe  van  adva.

Ingatlan  fenntartás  a  bérlő  dolga  Az  ingatlan hasznosítást bonyolítják  a  mostani 

dolgozók. A  „Mecsek  Füszért  üzemelteti,  Coop  logisztikai  Nagyüzem  végzi az  ellátást.

 

.                                                               

VÖRÖSMARTY  PINCE

 

 A  présház  részben  volt  egy  falba  rakott  tűzhely,  ezen  volt  egy tábla:

 

Vörösmarty  emléktábla.

 

Nem  tudni  ma  kié,  és  hogy  megvan-e  még az   emléktábla.   /Magánkézben van/

 Tész  Gézával  , Svanlerék  (Kövesi   Mici édesanyja  is  Svanler  -lány  volt)

A  régi  Községházán  dolgozott  Mike  Lajos .  Most  a  szakiskola  pedagógus  lakásai 

vannak  ott.

 

KATONASÍROK

 

Az  Édosz  üdülő  kertjében  nem  8  (ennyi  sírhely  van)  hanem  kb  300 

Orosz  katona  van  eltemetve. (Emlékszem,  hogy  Hajdu  Józsi  bácsi  (speni)

Stráfkocsival  vitte  a holtakat )

A  Magyar  katonáknál  is  sokan  vannak  eltemetve.

 

BÉKACSÁRDA

 

A  fürdő  mellett  a  régi  futballpálya  baloldali  csücskében  egy  földnyelv  volt  a  tóban. 

Nádak  között  lehetett  bemenni  de  száraz  lábbal.  Ez  volt  a  békacsárda.

Egy  helységből  állt  (jó  nagy  volt)

A  tulajdonos  „öreg” Szűcs  László (vagy  István?).  Öregségére  fiatalkori  szerelme

„László-mama” gondozta,  együtt  éltek .

Fia:  „rendőr”  Szűcs  Laci  (felesége: Hajdu-lány)

Unokája: Tűzoltós Szűcs  Laci (felesége  Stokinger Kati)

Öreg  Szűcsé  volt  még  a  Vida  Rózsi  néni  háza,  utána  volt  a  Szűcs  kocsma  ,

 ami ma  is  áll.