Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tóth Lászlóné elbeszélése nyomán - "Egy régi történet" folytatása

2012.08.21

Gróf Szapáry Antónia szép küzdelmes élete

 

     A kórházi folyosón sétálgatás közben elmondta élete történetét a grófkisasszony.

Azt mondtam neki, ha lesz hozzá erőm és időm, megírom azt. Sikerült is mindenre visszaemlékezni és így most azt leírom, mert ő megengedte.

    Elkövetkezett az 1944-es háborús esztendő, akkor már az Antónia eljegyzett menyasszonya volt egy magyar gróf főhadnagynak. Kiment a keleti frontra és ottveszett. Csak a halálhíre jött vissza.

A front alatt Antónia és családja egy erdei menedékházban húzták meg magukat egy erdész ismerősük védelme alatt. Majd a front elmenetele után visszamentek a Benczúr u. 48-as házukba, de azt már a kormány és a párt elvette tőlük. Nekik valahol egy szoba-konyhás lakást utaltak ki. Jöttek a kitelepítések, nekik a szüleivel együtt az Alföldön egy Kerekes nevű tanyán a birkahodályt jelölték ki lakhelyüknek. A birkahodály legalább 40-50 m hosszú náddal fedett téglaépület volt. Fából voltak benne priccsek, azon feküdtek egymás mellett vagy 80-100 fő kitelepített ember.

Antóniáék be lettek osztva rizs ültetvényre, bokáig érő vízben rizs palántákat ültettek reggel 6-tól este 8-ig. Ebéd rendesen délben volt valamilyen leves és 1 szelet kenyér. A szülei 1 hónap alatt meghaltak. Ott vannak eltemetve a Kerekes tanya sűrű fái alatt.

    Antónia egyedül maradt. Illetve mellette feküdt egy állapotos kulák asszony, ő is kijárt az utolsó percig rizst ültetni, de egyik éjszaka megszülte a kisfiát.

Antónia ahogy tudta, segítette a szülő asszonyt és a kisfiúcskát, de mivel nem volt steril víz és a környezet, az asszony másnap meghalt. Ott maradt ez a 2 napos kisfiúcska. Antónia arra gondolt a jó Isten talán nekiszánta ezt az árva kis gyermeket. Megpróbálja felnevelni, illetve megmenteni az életnek ebben a rettenetes körülmények között.

Volt a hodályban olyan jó lélek, aki pelenkát adott és takarót. Antónia beszélt a Kerekes tanya gazdaasszonyával, hogy ha ad neki fél évig naponta ½ l tejet, akkor nekiadja az egyetlen drágaköves aranygyűrűjét.

Meg is egyeztek a gazdaasszonnyal, sőt még néha főtt krumplit, kis kenyeret meg gyermekruhát is hozott neki a barakkba.

 Sikerült a kis fiúcskát felnevelni.

    Két év után visszakerült Antónia a fővárosba. Egy régi szobalánya vette magához mindkettőjüket. Egy év után Antónia is kapott egy vendéglőbe mosogató állást. Majd a további években angol-francia fordítást és levelezést.

A régi cselédeik, alkalmazottaik segítették mindenben, lett saját albérlete és a fiát is tudta taníttatni, virágkertész szakmunkás lett belőle. Nem vette a nevére a fiút Antónia, hanem a két keresztnevét használta : András Ferenc lett a fiúból. Megnősült, szintén kertész szakmunkás leány lett a felesége, Antóniával laknak együtt egy szép kertes pesti lakásban.

Van egy 2 éves kislány unokája. Én is láttam, bejöttek hozzá a kórházba szinte naponta és akkor én is beszélgettem velük. Antónia boldog. A jó Isten vele volt, megsegítette és a nevelt fia szinte édesfia, a menye szereti, a drága kis unokája, a kis Antónia a szeme fénye.

 

Így váltunk el egymástól a grófkisasszonnyal a kórházban.